JÉZUS NYILVÁNOS FELLÉPÉSE ELŐTTI IDŐSZAK LETÖLTÉS SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/
https://goo.gl/photos/EQ9NMouAwXkwRB2j6
https://photos.app.goo.gl/LTkz2Eikv4cgqhve2
Lk 2.39-Mk 1.13
Lk 2.39
Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe.
Lk 2.40
A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.
Lk 2.41
Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
Lk 2.42
Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.
Lk 2.43
Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna.
Lk 2.44
Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között.
Lk 2.45
Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék.
Lk 2.46
Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket
Lk 2.47
Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.
Lk 2.48
Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk."
Lk 2.49
Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?"
Lk 2.50
Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat
Lk 2.51
Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Lk 2.52
Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.
Lk 3.1
Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme,
Lk 3.2
Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
Lk 3.3
S ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,
Lk 3.4
ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: "A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!
Lk 3.5
A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá,
Lk 3.6
és minden test meglátja az Isten üdvösségét."
Lk 3.7
Ezért így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen: "Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendő harag elől?
Lk 3.8
Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! - Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak.
Lk 3.9
A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek."
Lk 3.10
Ekkor megkérdezte a tömeg: "Mit tegyünk hát?"
Lk 3.11
"Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen".
Lk 3.12
Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket,
Lk 3.13
s így szóltak hozzá: "Mester, mit tegyünk?" Ezt felelte nekik: "Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva."
Lk 3.14
Megkérdezték a katonák is: "Hát mi mit tegyünk?" Nekik így felelt: "Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal."
Lk 3.15
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus.
Lk 3.16
Ezért János így szólt hozzájuk: "Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.
Lk 3.17
Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse."
Lk 3.18
És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az örömhírt.
Lk 3.21
Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég
Lk 3.22
és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."
Lk 4.1
Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult
Lk 4.2
negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.
Lk 4.3
Ekkor így szólt hozzá a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!"
Lk 4.4
De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember."
Lk 4.5 Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát.
Lk 4.6
"Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom.
Lk 4.7
Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz." Lk 4.8 Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"
Lk 4.9
Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét!
Lk 4.10
Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak, és:
Lk 4.11
Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad."
Lk 4.12
De Jézus ezt válaszolta: "Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
Lk 4.13
Miután a sátán minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.
Mk 1.13
Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.