VIHARLECSENDESÍTÉS, NAIMI IFJÚ, VÉRZŐ ASSZONY,JAIRUS LEÁNYA,

VAK GYÓGYÍTÁS,BŰNÖS ASSZONY,TÉKOZLÓ FIÚ, JÉZUS A JÓ PÁSZTOR

SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/3HWw7zS9nkWrHbAR7

Mk 4.35
Aznap alkonyatkor így szólt hozzájuk: "Keljünk át a túlsó partra."
Mk 4.36
Erre elbocsátották a népet, és magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is csatlakoztak.
Mk 4.37
Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.
Mk 4.38
Felkeltették: "Mester - kérdezték -, nem törődöl vele, hogy elveszünk?"

Mk 4.39
Erre fölkelt, parancsolt a szélnek, és utasította a tavat: "Csendesedj! Némulj el!" A szél elült, s nagy nyugalom lett.
Mk 4.40
Ekkor hozzájuk fordult: "Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?"
Mk 4.41
Nagy félelem fogta el őket. "Ki ez - kérdezték egymástól -, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"

Lk 7.11
Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan.
Lk 7.12
Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból

Lk 7.13
Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!"
Lk 7.14
Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!"
Lk 7.15
A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.
Lk 7.16
Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten."

Mk 5.22
Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult,
Mk 5.23
és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen."
Mk 5.24
El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.

Mk 5.25
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,
Mk 5.26
és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota.
Mk 5.27
Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját.
Mk 5.28
Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."
Mk 5.29
Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.
Mk 5.30
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?"
Mk 5.31
Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?"
Mk 5.32
De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
Mk 5.33
Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent.
Mk 5.34
Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!"

Mk 5.35
Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?"
Mk 5.36
A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!"
Mk 5.37
Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen.
Mk 5.38
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott.
Mk 5.39
Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik."
Mk 5.40
Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt.
Mk 5.41
Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!"Mk 5.42
A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.
Mk 5.43
De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

 

Jn 9.1
Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert.
Jn 9.2
Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?"
Jn 9.3
"Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.
Jn 9.4
Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.
Jn 9.5
Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
Jn 9.6
Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente,
Jn 9.7
majd meghagyta neki: "Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Ez annyit jelent, mint: "küldött". Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.

Jn 9.8
A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: "Nem ez az, aki itt ült és koldult?"
Jn 9.9
Némelyek azt állították: "Igen, ez az", mások ellenben tagadták: "Nem az, csak hasonlít hozzá." De ő kijelentette: "Én vagyok az."
Jn 9.10
Erre megkérdezték tőle: "Hogyan nyílt meg a szemed?"
Jn 9.11
Elmondta nekik: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok."

Lk 7.36
Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
Lk 7.37
Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.
Lk 7.38
Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.
Lk 7.39
Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő."

Lk 7.40
Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!"
Lk 7.41
"Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.
Lk 7.42
Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?"
Lk 7.43
"Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki.
Lk 7.44
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg.
Lk 7.45
Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.
Lk 7.46
Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.

Lk 7.47
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret."
Lk 7.48
Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek."
Lk 7.49
A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?"
Lk 7.50
De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!"

Lk 15.11
Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia.
Lk 15.12
A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.

Lk 15.13
Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.
Lk 15.14
Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.

Lk 15.15
Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.
Lk 15.16
Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.
Lk 15.17
Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.
Lk 15.18
Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.
Lk 15.19
Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Lk 15.20
Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Lk 15.21
Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
Lk 15.22
Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.
Lk 15.23
Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,
Lk 15.24
hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Lk 15.25
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.
Lk 15.26
Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.
Lk 15.27
Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.
Lk 15.28
Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.
Lk 15.29
De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.
Lk 15.30
Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -
Lk 15.31
Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.
Lk 15.32
S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

 Lk 15.4
"Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja?
Lk 15.5
Ha megtalálja, örömében vállára veszi,
Lk 15.6
hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!
Lk 15.7
Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.

 Jn 10.1
"Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.
Jn 10.2
Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora.
Jn 10.3
Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Jn 10.4
Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját.
Jn 10.5
Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját."
Jn 10.6
Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani.
Jn 10.7
Jézus folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.
Jn 10.8
Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.
Jn 10.9
Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.
Jn 10.10
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.
Jn 10.11
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.
Jn 10.12
A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket.
Jn 10.13
A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Jn 10.14
Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem,
Jn 10.15
mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.
Jn 10.16
De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

 

 

Oldal: VIHARLECS, NAIMI IFJÚ, VÉRZŐ ASSZONY,JAIRUS L,VAK GYÓGYÍTÁS,BŰNÖS ASSZONY,TÉKOZLÓ FIÚ, JÉZUS A JÓ PÁ
LA BIBBIA - © 2008 - 2024 - labibbia.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat