Ter 37.1- 48.17
JÓZSEF
SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/
LETÖLTÉS:
https://goo.gl/photos/odqhoKiqa3BNL2TeA
Ter 37.1
Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
Ter 37.2
Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak.
Ter 37.3
Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki.
Ter 37.4
Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani.
Ter 37.5
Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek.
Ter 37.6
Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam.
Ter 37.7
Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt."
Ter 37.8
Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték.
Ter 37.18
Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg.
Ter 37.19
Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó.
Ter 37.20
Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból."
Ter 37.21
Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: "Ne vegyük el az életét."
Ter 37.22
Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához.
Ter 37.23
Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,
Ter 37.24
őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne.
Ter 37.25
Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék.
Ter 37.26
Júda így szólt testvéreihez: "Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk?
Ter 37.27
Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá.
Ter 37.28
Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet.
Ter 37.29
Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját,
Ter 37.30
visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévő legyek?"
Ter 37.31
Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották.
Ter 37.32
Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?"
Ter 37.33
Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!"
Ter 37.34
Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát.
Ter 37.35
Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta őt az apja.
Ter 37.36
A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
Ter 39.7
A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!"
Ter 39.8
Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta.
Ter 39.9
Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?"
Ter 39.10
Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát.
Ter 39.11
Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon,
Ter 39.12
az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott.
Ter 39.13
Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott,
Ter 39.14
összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam.
Ter 39.15
Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt."
Ter 39.16
És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött.
Ter 39.17
Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem.
Ter 39.18
De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt."
Ter 39.19
Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt.
Ter 39.20
Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben.
Ter 39.21
De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát.
Ter 40.1
Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen.
Ter 40.2
A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre,
Ter 40.3
és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották.
Ter 40.4
A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak.
Ter 40.5
Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek.
Ter 41.1
Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna.
Ter 41.2
Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten.
Ter 41.3
Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára.
Ter 41.4
A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt.
Ter 41.5
Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér,
Ter 41.6
utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek.
Ter 41.7
Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott.
Ter 41.15
A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni."
Ter 41.16
József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt." Ter 41.29
Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik.
Ter 41.30
De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja.
Ter 41.31
Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz.
Ter 41.37
A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának.
Ter 41.38
A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?"
Ter 41.39
Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te.
Ter 41.40
Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni."
Ter 41.41
A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek."
Ter 41.42
Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába.
Ter 41.43
Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: "Vigyázat!" Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé.
Ter 42.7
József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk."
Ter 42.8
József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt.
Ter 42.9
József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit."
Ter 42.10
Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak.
Ter 42.11
Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek."
Ter 44.9
Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak."
Ter 44.10
Az így felelt: "Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek."
Ter 44.11
Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét
Ter 44.12
és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat.
Ter 44.13
Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba.
Ter 45.1
Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: "Menjetek ki mindnyájan!" Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt.
Ter 45.2
Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is.
Ter 45.3
József így szólt testvéreihez: "József vagyok! Él-e még atyám?" De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek.
Ter 45.4
József így szólt hozzájuk: "Gyertek hát közelebb hozzám!" Mikor közelebb mentek, ezt mondta: "József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba.
Ter 46.29
József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott.