LA BIBBIA

FELTÁMADÁS

SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/8GMEeWaDRvYwxNJR7

 Mt 27.62
Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és
Mt 27.63
figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok.
Mt 27.64
Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél."
Mt 27.65
"Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!"
Mt 27.66
Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz.

Mt 28.2
Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.
Mt 28.3
Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó.
Mt 28.4
Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. 

 Mt 28.1
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt.

 Mk 16.3
Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?"
Mk 16.4
De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 

 Mt 28.5
Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek.
Mt 28.6
Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott!
Mt 28.7
Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam."
Mt 28.8
Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

 Jn 20.3
Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett.
Jn 20.4
Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
Jn 20.5
Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be.
Jn 20.6
Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot
Jn 20.7
meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
Jn 20.8
Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.
Jn 20.9
Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.
Jn 20.10
Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jn 20.11
Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba.
Jn 20.12
Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.
Jn 20.13
Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették." 

Jn 20.14
E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
Jn 20.15
Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal."
Jn 20.16
Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester".
Jn 20.17
Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez."

Lk 24.13
Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt.
Lk 24.14
Az eseményekről beszélgettek.
Lk 24.15
Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
Lk 24.16
De szemük képtelen volt felismerni.
Lk 24.17
Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak.
Lk 24.18
Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban."
Lk 24.19
"Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt.
Lk 24.20
Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették.
Lk 24.21
Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek.
Lk 24.22
Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál,
Lk 24.23
s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él.
Lk 24.24
Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták."
Lk 24.25
Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek.
Lk 24.26
Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Lk 24.27
Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
Lk 24.28
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni.

Lk 24.29
De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt.
Lk 24.30
Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik.
Lk 24.31
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.
Lk 24.32
"Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?"
Lk 24.33
Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.

Lk 24.33
Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat.
Lk 24.34
Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Lk 24.35
Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
Lk 24.36
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
Lk 24.37
Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.
Lk 24.38
De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben?
Lk 24.39
Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."
Lk 24.40
Ezután megmutatta nekik kezét és lábát.

Jn 20.24
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.
Jn 20.25
A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."
Jn 20.26
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"
Jn 20.27
Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!"
Jn 20.28
Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!"
Jn 20.29
Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."

Jn 21.1
Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik:
Jn 21.2
Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány.
Jn 21.3
Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Veled tartunk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.
Jn 21.4
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jn 21.5
Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
Jn 21.6
Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
Jn 21.7
Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe.
Jn 21.8
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Jn 21.9
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret.
Jn 21.10
Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok."
Jn 21.11
Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jn 21.12
Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az.
Jn 21.13
Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is.
Jn 21.14
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

Jn 21.15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!"

Jn 21.16
Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!"
Jn 21.17
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"
Jn 21.18
"Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod."
Jn 21.19
E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd hozzátette: "Kövess engem!"

Lk 24.45 Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta:

Lk 24.46
"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.
Lk 24.47
Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.
Lk 24.48
Ti tanúi vagytok ezeknek.
Lk 24.49
Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt."
Lk 24.50
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket.

Lk 24.51
Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe.
Lk 24.52
Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
Lk 24.53
Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent.

 ApCsel 1.10

Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve.
ApCsel 1.11
Ezt mondták nekik: "Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment."
ApCsel 1.12
Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe.

 Mk 16.19

Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján,
Mk 16.20
ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat