SZAMÁRIAI ASSZONY,KAFARNAUMBAN,GERÁZA, BETESDA, TETŐBONTÁS

SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/muy6yNphF4u4LFoA7

 Jn 4.5
Odaért Szamaria egyik városához, Szikarhoz, ez annak a földnek a közelében volt, amelyet Jákob fiának, Józsefnek adott.
Jn 4.6
Ott volt Jákob kútja. Jézus elfáradt az úton, azért leült a kútnál. A hatodik óra felé járt az idő.Jn 4.7
Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: "Adj innom!"
Jn 4.8
Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.
Jn 4.9
A szamariai asszony így válaszolt: "Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?" [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.]
Jn 4.10
Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked."

 

 

 

 Jn 4.46
Így újra a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
Jn 4.47
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, fölkereste, és arra kérte, menjen el, gyógyítsa meg a fiát, aki már a halálán volt.
Jn 4.48
Jézus azonban így szólt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek."
Jn 4.49
De a királyi tisztviselő tovább kérlelte: "Gyere, Uram, mielőtt még meghalna a fiam!"
Jn 4.50
Jézus megnyugtatta: "Menj csak, él a fiad!" Az ember hitt Jézus szavának, amelyet hozzá intézett, és elindult haza.

 Jn 4.51
Útközben elé jöttek szolgái és jelentették, hogy él a fia.
Jn 4.52
Megkérdezte tőlük, hogy melyik órában lett jobban. "Tegnap, a hetedik óra körül hagyta el a láz" - felelték.
Jn 4.53
Akkor az apa ráeszmélt, hogy épp ebben az órában történt, hogy Jézus azt mondta neki: "Él a fiad." És hívő lett egész háza népével egyetemben.
Jn 4.54
Ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galilea felé tartott.

Lk 4.31
Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket.
Lk 4.32
Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.
Lk 4.33
Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt.
Lk 4.34
Ez hangosan kiabálta: "Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje."
Lk 4.35
Jézus ráparancsolt: "Elhallgass és menj ki belőle!" Erre a tisztátalan lélek a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki.
Lk 4.36
Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: "Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?"

 Lk 4.16
Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett.
Lk 4.17
Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva:
Lk 4.18
"Az Úr lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,
Lk 4.19
és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."
Lk 4.20
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.
Lk 4.21
S elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok."

 Lk 4.22
Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia?" - kérdezgették.
Lk 4.23
Így szólt hát hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!"
Lk 4.24
Majd így folytatta: "Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában.
Lk 4.25
S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön.
Lk 4.26
De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.
Lk 4.27
Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
Lk 4.28
Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában.
Lk 4.29
Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

 Lk 4.30
De ő áthaladt köztük és eltávozott.

Lk 5.3
Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Lk 5.4
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!"

Lk 5.5
"Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" - válaszolta Simon -,

  Lk 5.6
és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.
Lk 5.7
Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.

 Lk 5.8
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!"
Lk 5.9
Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.
Lk 5.10
Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel."
Lk 5.11
Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

Lk 17,11-19 Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

 Lk 5.17
Egy napon, amikor tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különféle falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje gyógyításra ösztönözte.

 Lk 5.18
És íme, hordágyon férfiak hoztak egy béna embert. Megpróbálkoztak bejutni, hogy eléje tegyék,

 Lk 5.19
de akkora volt a tömeg, hogy nem találtak utat. Ezért a cseréptetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé.

 Lk 5.20
Hitük láttán így szólt: "Ember, bűneid bocsánatot nyertek."
Lk 5.21
Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban és mondták: "Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint az Isten?"
Lk 5.22
Jézus belelátott gondolataikba, így szólt hát hozzájuk: "Miféle gondolatokat forgattok magatokban?
Lk 5.23
Mi könnyebb? Ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy: Kelj fel és járj?

 Mk 2.23
Egy szombaton vetésen vitt keresztül az útja. Tanítványai útközben tépdesték a kalászt.
Mk 2.24
Erre a farizeusok megszólították: "Nézd, olyat tesznek szombaton, amilyet nem szabad!"
Mk 2.25
De ő megfelelt nekik: "Sose olvastátok, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt éhezett?
Mk 2.26
Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, s adott a társainak is."
Mk 2.27
Aztán ezt mondta nekik: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.
Mk 2.28
Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is."

  Jn 5.2
Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt,
Jn 5.3
nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon.
Jn 5.4
Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.]
Jn 5.5
De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett.
Jn 5.6
Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: "Meg akarsz gyógyulni?"
Jn 5.7
"Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem."
Jn 5.8
Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"

 Jn 5.9
Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.
Jn 5.10
Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat."
Jn 5.11
Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!"
Jn 5.12
Erre megkérdezték tőle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!"
Jn 5.13
A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét.
Jn 5.14
Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen."
Jn 5.15
Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg.
Jn 5.16
A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított.
Jn 5.17
Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom."

 

Oldal: SZAMÁRIA-i asszony,Kafarnaumi százados,Názáreti zsinagóga,csodás halfogás,béna gy,kalásztépés,Betáni
LA BIBBIA - © 2008 - 2024 - labibbia.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat