LA BIBBIA

Szent Pál fogságban

SZÖVEG:http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/

LETÖLTÉS:

https://goo.gl/photos/dES34CiCuCz5bPor7

ApCsel 21.23
Fogadd hát meg tanácsunkat. Van itt nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek.
ApCsel 21.24
Vedd ezeket magad mellé, végezd el velük a tisztulási szertartást, és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Így mindenki megtudja, hogy nem igaz, amit felőled híreszteltek, hisz te magad is eleget teszel a törvénynek, és szerinte élsz.
ApCsel 21.25
Ami pedig a pogányságból megtért hívőket illeti, mi levélben közöltük velük határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól."

 ApCsel 21.26
Pál maga mellé vette a férfiakat, elvégezte velük a tisztulási szertartást, aztán másnap bement a templomba, és jelentette, hogy eltelt a megtisztulás ideje, amikor is mindegyikükért be kellett mutatni az áldozatot.

  Apcsel21, 30Az egész város felbolydult, összeszaladt az egész nép. Megragadták Pált, kihurcolták a templomból, a kapukat pedig gyorsan bezárták. 

  Apcsel21,31Már-már azon voltak, hogy megölik, amikor a helyőrség ezredesének hírül vitték, hogy egész Jeruzsálem fellázadt. 32Katonákat és tiszteket vett maga mellé, s máris ott termett. Amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 

 Apcsel21,33Ekkor odalépett az ezredes, elfogatta és két lánccal megbilincseltette, aztán megkérdezte, hogy kicsoda és mit csinált. 34A tömegből mindenki kiabált. Mivel a lárma miatt nem tudott megállapítani semmi biztosat, parancsot adott, hogy vigyék a várba.

 ApCsel 23.10
A vita úgy elfajult, hogy az ezredes már félt, hogy széttépik Pált. Ezért parancsot adott, hogy jöjjön egy szakasz katona, szabadítsa ki közülük, és vezesse föl a várba.

 Apcsel21, 35A lépcsőkhöz érve vinniük kellett a katonáknak, mert a nép erőszakoskodott. 36Az egész tömeg utánatódult ugyanis, és ordítozott: „Halál rá!”  

  Apcsel21,37Már épp be akarták vinni a várba, amikor Pál megszólította az ezredest: „Szabad valamit mondanom neked?” „Te tudsz görögül? – kérdezte. – 38Hát nem az az egyiptomi vagy, aki nemrégiben fölkelést szított, és négyezer szikárius férfit kivezetett a pusztába?” 39„Én zsidó vagyok – felelte Pál –, Tarzuszból származom, a híres kilikiai városnak vagyok a polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez.”40Amikor megadta neki az engedélyt, Pál odaállt a lépcsőre, és kezével intett a népnek. Erre mély csend lett, ő pedig héber nyelven elkezdett beszélni.

Apcsel22,1„Testvérek, férfiak és apák! Hallgassátok meg védekező szavaimat, amelyet most elétek tárok!” 2Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább elcsendesedtek. Ő meg folytatta: 3„Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. 4Halálra üldöztem ezt az „utat” (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. 5Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm... 

 Apcsel21,22Eddig meghallgatták, de most elkezdtek kiabálni: „Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!” 23Ordítoztak, lengették köntösüket, és port szórtak a levegőbe. 24Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg, s úgy vallassák ki, hogy miért kiabáltak annyira ellene. 25Amikor szíjakkal lekötözték, Pál odaszólt a mellette álló századosnak: „Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni?” 

 Apcsel22,26Amikor ezt a százados meghallotta, az ezredeshez ment és jelentette: „Mit akarsz tenni? Hisz ez az ember római polgár!”27Erre az ezredes odasietett, és megkérdezte: „Mondd, csakugyan római polgár vagy?” – „Igen” – felelte. 28Az ezredes megjegyezte: – „Én drága pénzen jutottam hozzá ehhez a polgárjoghoz.” – „Én meg beleszülettem” – válaszolta Pál. 29Akik vallatni akarták, nyomban félreálltak. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette.

  Pál a főtanács előtt.

  Apcsel22,30Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította.

  Apcsel 23,¹⁶Pál nővérének a fia neszét vette a cselszövésnek, szerét ejtette hát, hogy bejusson a várba, és figyelmeztette Pált. ¹⁷Pál magához kérette az egyik századost, és megkérte: „Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van!” Az elkísérte az ezredeshez és jelentette: ¹⁸„A fogoly Pál hívatott, és arra kért, vezessem eléd ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van a számodra.” ¹⁹Az ezredes kezénél fogva félrevonta és megkérdezte: „Mit akarsz nekem jelenteni?” ²⁰Az így felelt: „A zsidók megállapodtak, hogy megkérnek, vezesd holnap Pált a főtanács elé, mintha ügyét tüzetesebben ki akarnák vizsgálni. ²¹De ne higgy nekik, mert több mint negyven férfi lesben áll, s ezek megátkozták magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már megtették az előkészületet és csak beleegyezésedre várnak.” ²²Az ezredes elküldte az ifjút, meghagyva neki: „Ne szólj róla senkinek, hogy ezeket tudtomra adtad.”

  Pált Cezáreába viszik.

 ^Apcsel23,23Hívatott két századost és kiadta a parancsot: „Éjjel három órától kezdve tartsatok készenlétben kétszáz gyalogost, aztán hetven lovast és kétszáz lándzsást, hogy Cezáreába induljanak. ²⁴Nyergeljetek fel hátas állatot is, és ültessétek fel rá Pált, hogy épségben jusson el Félix helytartóhoz.” 

  Apcsel23,²⁵Levelet is írt a következő tartalommal: ²⁶„Klaudiusz Liziász üdvözletet küld Félixnek, a kegyelmes helytartónak. ²⁷A zsidók elfogták ezt a férfit és meg akarták ölni, erre karhatalommal közbeléptem és megmentettem, mert tudomásomra jutott, hogy római polgár. ²⁸Meg akartam tudni, mi miatt emelnek ellene vádat, ezért főtanácsuk elé állítottam. ²⁹Úgy vettem észre, hogy törvényük vitás pontjaival kapcsolatban vádolják, de nincs semmi bűne, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. ³⁰Mégis, mivel jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, nyomban elküldtem hozzád. Vádlóinak is tudomásukra hoztam, hogy ha vádat akarnak ellene emelni, nálad emeljenek. Jó egészséget!” ³¹A katonák a parancs értelmében magukkal vitték Pált, és még az éj folyamán Antipatriszba értek. ³²Másnap a lovasokat továbbküldték vele, maguk pedig visszafordultak a várba. ³³Amikor Cezáreába érkeztek, átadták a levelet a helytartónak, s Pált is eléje állították. ³⁴Elolvasta (a levelet) s megkérdezte, hogy melyik tartományból való. Amint megtudta, hogy kilikiai, ³⁵kijelentette: „Ha majd vádlóid is megjelennek, kihallgatlak.” Megparancsolta, hogy Heródes palotájában tartsák őrizetben.

 Pál cezáreai fogsága.

^Apcsel24,22Félix elodázta az ügyet, mert sok mindent tudott erről a tanításról: „Ha majd Liziász ezredes megérkezik, döntök ügyetekben.” ²³A századosnak meg azt az utasítást adta, hogy tartsa őrizetben, de hagyja nyugton, és ismerősei közül ne akadályozzon meg senkit, ha szolgálatára akarna lenni. ²⁴Néhány nap múlva megjelent Félix, zsidó feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó nő volt, hívatta Pált és meghallgatta a Krisztus Jézusra vonatkozó hit felől. ²⁵Amikor azonban az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről beszélt, Félix megrettenve félbeszakította: „Most elég, mehetsz. Majd alkalomadtán hívatlak.” ²⁶De közben azt is remélte, hogy pénzt tud majd Páltól kizsarolni. Ezért gyakrabban hívatta, hogy elbeszélgessen vele. ²⁷Két év múlva Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. De mert kedvükben akart járni a zsidóknak, Félix Pált fogságban tartotta.

 Apcsel26,²²De az Isten megoltalmazott mind a mai napig, s tanúságot teszek kicsik és nagyok előtt egyaránt. Semmi mást nem mondok azon kívül, amit a próféták és Mózes megjövendöltek: ²³hogy Krisztus szenvedni fog, elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot hirdet népének és a pogányoknak.” ²⁴Amikor így védekezett, Fesztusz hangosan közbevágott: „Elment az eszed, Pál! Nagy tudásod őrültségbe kergetett.” ²⁵Pál ezt felelte: „Nem vagyok én őrült, kegyelmes Fesztusz, hanem igazat és józan szavakat mondok. ²⁶A király, akihez épp ezért bátran beszélek, tud ezekről a dolgokról. Meggyőződésem, hogy ezekből semmi nem ismeretlen előtte, hisz ezek nem titokban történtek. ²⁷Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!” ²⁸Agrippa Pálhoz fordult: „Kis híja, hogy rá nem veszel: legyek keresztény.” ²⁹Pál így válaszolt: „Kérem az Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem egész mai hallgatóságom olyan legyen, mint én vagyok, leszámítva ezeket a bilincseket.” ³⁰Felállt a király, a helytartó, Berniké és kíséretük, ³¹s ahogy kivonultak, így beszélgettek egymás közt: „Ez az ember semmi olyat nem tett, ami miatt halált vagy börtönt érdemelne.” ³²Agrippa király ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert el lehetne bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császárhoz.”

 Hajón Rómába.

^{Apcsel 27,1}Amikor meghozták a döntést, hogy hajón Itáliába visznek minket, Pált több más fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Juliusz nevű századosának. ²Egy adramittiumi hajóra szálltunk fel, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. A tesszalonikai macedón Arisztarchusz is velünk tartott. ³Másnap Szidónba érkeztünk. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy meglátogassa barátait, és hogy azok gondoskodjanak róla. ⁴Innét továbbindultunk, és az ellenszél miatt Ciprus alatt hajóztunk, ⁵majd a kilikiai és a pamfíliai tengeren át a liciai Mírába érkeztünk.

 Apcsel27,⁶A százados talált ott egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, arra szállított át minket. ⁷Hajónk napokon át lassan haladt, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidoszig. A szél miatt nem lehetett kikötni, ezért a Szalmóne-foknál Kréta alá hajóztunk. ⁸Csak nagy üggyel-bajjal tudtunk a partnál elhaladni, végül a Jókikötőnek nevezett helyhez értünk. Ehhez közel esik Laszája városa.

  Apcsel27,⁹Az idő igen eljárt, a hajózás már nem volt biztonságos, hisz már a böjt ideje is elmúlt. Pál figyelmeztette őket, így szólva: ¹⁰„Emberek, úgy látom, hogy a hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem az életünkre is veszélyessé kezd válni.” ¹¹A százados azonban inkább bízott a kormányosban és a hajótulajdonosban, mint Pál szavaiban. ¹²A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség abban állapodott meg, hogy elhajóznak onnét, és hacsak lehetséges, egy krétai kikötőbe, Főnixbe futnak be, és ott töltik a telet. Ez a kikötő védelmet nyújt a délnyugati és az északnyugati szél ellen. ¹³Gyenge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett. Felvonták hát a vitorlát, és Kréta partjai mentén továbbindultak.

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat